45.Teljes a csapat!

-Ez nem ér!Legyőzött egy lány!-szomorkodott Niall.



-Nem is akármilyen lány szivi.-kacsintgattam.



-A világ leggyönyörűbb csaja!-nyomott egy puszit az arcomra Harry.



-Ezt azért még mindig nem tudtam feldolgozni...-fektette fejét a tenyerébe Loui.



-Jaj buzikám,én akkor is szeretlek,ha  féltékeny vagy rám.-öleltem meg.



-Nem tudnék rád haragudni  azért.Figyelj  Harry drágám!



-Mond szivecském.



-Lehet,hogy elveszem tőled ezt a kis bombázót.



-Vegyed,de akkor összejövök a répáiddal..



-Hohohohó!Harold!Louis répái egy szinten vannak velem?Na jól van!Én inkább megyek segítek Niallnek felhozni a pizzát.-beakartam csukni az ajtót,de valaki megfogta.Gondolhatjátok,hogy ki volt az..hát persze,hogy Zayn Malik.Nem akartam vele  beszélni,ezért elindultam a lépcsőn.



-Ne!Várj!-fogott vissza.



-Nem szeretnék  veled dumálni!Hazudtál!Hazudtál az egész bandáról,hazudtál magaddal kapcsolatban,és olyan dolgot állítottál rólam,amit én nem mondtam,vagy tettem.



-Kérlek!Csak  bocsánatot szeretnék kérni.Azért amiértazt mondtam,amit mondtam,mert én még mindig érzek irántad valamit,és irigykedni kezdtem Harryre,amiért neki van értelme felkelni minden egyes nap.Igaz,hogy én bárkit megkaphatnék az egész világon,mert híres vagyok,és nem vagyok  ronda.Most nehogy azt hidd,hogy beképzelt vagyok,de ez van.A szüleim erre neveltek.Tudom,hogy nincsen mentség arra,amit mondtam.De hiszek abban,hogy újra barátok lehetünk,mert,ha úgy kelek fel minden nap,hogy tudom,hogy haragszol rám,és,hogy soha többé nem tudsz nekem megbocsátani,akkor nekem nincs miért élnem.Kérlek,könyörgök ne haragudj rám.A fiúkkal is megbeszéltem a dolgot.Légy szíves!



-Átgondolom a dolgot.Most viszont megyek segítek.-gondolatok ezrei keringtek a fejemben.



-Juj kifizetnéd?A zsebemben van a tárcám.-fordította oldalra a csípőjét a szösszenet.



-Köszünjük,szia.-fordítottam el a zárat.



-Mizu bébi?-kérdezte teli szájjal.



-Nem igaz,hogy nem bírod kivárni,hogy felérjünk.



-Már 11óra óta szenvedek!-felmentünk,szétosztottuk a pizzát,és az asztalhoz ültünk.Niall rögtön folytatni kezdte a zabálást.Olyan volt,mint egy 16éves serdülő  fiú.Vicces látványt nyújtott.

Zayn,mikor már huszadjára nézett rám,(és ez másnak is feltűnt)végre rámosolyogtam,így tudta,hogy szent a béke.

-Újra teljes a csapat!-ordította el magát Liam.Boldog voltam,hogy mostmár tényleg minden rendben van az életemben.Kiegyensúlyozott voltam,és örültem neki,hogy Harryt mondhattam a barátomnak.Amióta Londonban vagyok,azóta nem sok hétköznapi barátot szereztem az biztos.Csak az öt fiú társoságát ismertem meg.A fiúkkal csupa pezsgés volt az élet.

-Örülünk,hogy itt vagy!Igyunk Blair-re!-koccintottunk a Cola-s poharunkkal.Este társasoztunk,és megnéztük Csillag Patrick legújabb kalandjait.A fiúknál aludtam én is,mert nem volt kedvem hazavánszorogni,igaz,hogy Harry hazavitt volna,de felállni is alig tudtam az álmosságtól.Felkapott az ölébe,és bevitt a szobájába.Belebújtam a meleg takarójába,ő átölelt engem,így együtt hajtottuk le a fejünket.