41.Ne!

Zayn szemszöge:




-Hol van Blair?-nézett körbe a barátja.Igazából tényleg nem tudtuk,hogy merre van.Láttuk,kijönni de azóta nem.



-Megyek megnézem bent.-szaladt be Judy.Mark is utánna ment.Harry idegesen járkált a parton,míg pár másodrpercen belül meg nem érkezett a páros.



-Sehol sem találtuk...



-Hol a francban van?



-Jesszusom!



-Mi jutott eszedbe Liam?



-A vízben van!-ordította miközben futott.Harry,és a többiek arcára ijedtség ült,köztük az enyémre is.Mind a tizenketten követtük Liamet,kivéve Emmát...Mivel én nem tartoztam a jó úszók közé,ezért  a sekélyebb részről figyeltem az eseményeket.Mindenki őrült módjára kutatta B-t.Ilyenkor bánom,hogy nem tudok úszni.Mi lett volna,ha csak én vagyok vele?Nekem kellett volna megmentenem?Ó nem...nem tudtam volna...Blair Cable-t az életem árán is megmenteném.Egy ideje nem érzek már iránta többet.Csak barátilag szeretem,de ami köztünk volt..az a szenvedély határtalan volt.Emlékezésemet szerencsére Louis szakította félbe.


-Megvan!-kiáltotta.



-Mi baja?


-Lélegzik?


-Él még?-tettük fel egymás után a kérdéseket,míg Lou az ölében hozta ki a partra.Lefektette a homokra.Csakhogy gondolatban válaszoljak a kérdésekre: Nem tudjuk mi baja...az az tudjuk.Hogy lélegzik-e?Nem!Hogy él-e...nagyon úgy tűnik,hogy nem...



Danny szemszöge:






Mikor meghallottam a varázsszót azt,hogy "Megvan",csak egy dologra tudtam gondolni.Arra,hogy annyi idejig tököltünk a parton,hogy biztosan nem élte túl.Egy idióta kötél csavarodott a lábára,és lent maradt az alján.Mikor Louis lerakta,akkor a barátom lihegve,piros szemekkel térdelt le mellé.Gondoltam,hogy nem a sós víz miatt könnyezik.Kiszedte az arcába lógó hajszálakat,és mellkhasát kezdte el nyomkodni.A tüdejébe jutó víz lassan fojt ki a száján,de még mindig nem adott elétjeleket.A Tamara,és Judy beszaladtak mentőt hívni,Emma a házban nyugodtan üldögélt...(rohadék)..Harryt soha,de soha sem láttam még ehhez hasonló állapotban.Lélegeztette a száján keresztül,és nem adta fel.A könnyei zápor szerűen törtek ki a szeméből,ajkai remegtek,és kiáltozott.A barna hajú srác,azt hiszem Zayn fel, s alá járkált a lány teste mellett,Niall,Louis,Liam,és a többi fiú szintén könnyes szemmel figyelték a tomboló Harryt,és a haldokló barátnőjét.Féltem.



A mentők nagyon hamar kijöttek.A hordágyra helyezték,majd betolták az autó hátsó részébe.Hazza is velük tartott.Mi úgy gondoltuk,hogy felöltözünk,pakolunk nekik ruhát,és csak azután megyünk utánnuk a kórházba.Mindenki hófehér arccal,néma csendben készült el.Egy valaki élvezte az életet.Mégpedig Ostilly.Ez a dolog nem csak nekem tűnt fel,hanem Liamnek is.Egymásra pillantottunk,és elindultunk a hangosan énekelgető csaj felé.



-Látom élvezed a műsort..-fonta össze a karjait.



-Nem értem miről beszélsz...



-Éppen csak arról dumál neked,hogy takarodj a házamból!-mutattam a kijárat felé.



-Parancsolsz?



-Jól hallottad.-érkezett meg Nick is.



-Ti most tényleg azt hiszitek,hogy elküldhettek innen?



-Pontosan azt..



-Jól mutatna egy bedagadt szemű,szőke modell a címlapokon.-ábrándozott Niall.



-Megütnél egy lányt?-kerekedett ki a szeme.



-Ő nem.De én igen.-állt mellé Tamara.Emma felszaladt a lépcsőn,és egy pillanat alatt a bőröndjeivel távozott.Ez volt az első alkalom,hogy a 1D-s fiúk,és én is egyet értettünk.Egész jó érzés.Billy,és a Judy kocsijával mentünk be  a városba.Nem volt nagy dugó,így hamar odaértünk.Megkérdeztük a nővértől,hogy merre találjuk Blair Cable-t.Ő segítőkészen elmondta.Sietősen lépkedtünk a fehér folyosón.Minden oldalon szomorú,magányos emberek üldögéltek várva a csodára.Megpillantottuk Harry-t, aki a falnak támaszkodva,törökűlésben ült a földön.Arcát tenyerébe fektette.




Harry szemszöge:






Hallottam a többiek hangját,de nem akartam,hogy így lássanak,ezért nem mutattam meg az arcomat.Lou is lecsúszott hozzám,és magához vont.Szükségem volt egy barátra,aki átsegít a rossz napokon.



-Minden rendben lesz haver.-szemeim ismét sírásra álltak.



-Mi itt vagyunk neked.-ölelt meg Niall is.



-Olyanok vagyunk,mint egy nagy család.Nem hagyjuk,hogy bajotok legyen.-felálltunk és egy One Direction-ös,csoportos ölelést csináltunk a srácokkal.Kezeim remegtek az idegességtől.Nem akartam elveszíteni.Ő az életem értelme.A létezésem értelmetlenné válik nélküle.Lehet,hogy több millió lány érez irántam ugyanígy,de nekem csak Ő kell.



-Harry,bízd az orvosokra,és ismét jól lesz.Csak arra szabad gondolnod,hogy újra egészséges.-veregetett hátba Danny.Megtöröltem az arcomat,és láttam,hogy nyílik a korterem ajtaja.



-Mr. Styles,ha nem tévedek.-nyújtotta a kezét.



-Jó napot!Hogy van a barátnőm?

-Edward Hook vagyok az orvosa.Már nem maradt víz a tüdejében,és a pulzusa is rendben van,azonban sajnálattal közlöm,hogy kómába esett a kedvese.Nem tudjuk biztosan,hogy mikor fog újra felébredni.Az is óriási csoda,hogy túl élt ennyi időt a tenger alatt.Szerencséjük volt,hogy viszonylag hamar megtalálták.Most két ember bemehet.-állt el az utunkból.Szétnéztem a többiek között,és úgy döntöttem,hogy Zaynnek kell velem jönnie.Hiszen tudjuk,hogy mit jelent neki,és nekem is Blair.Beléptünk a világos,egy ágyas szobába.Leültünk az ágya szélére,és megszorítottam a kezét.Fejemet a hasára hajtottam,becsuktam a szememet,és remélni tudtam,hogy ez csak egy rossz rémálom...