45.Teljes a csapat!

-Ez nem ér!Legyőzött egy lány!-szomorkodott Niall.



-Nem is akármilyen lány szivi.-kacsintgattam.



-A világ leggyönyörűbb csaja!-nyomott egy puszit az arcomra Harry.



-Ezt azért még mindig nem tudtam feldolgozni...-fektette fejét a tenyerébe Loui.



-Jaj buzikám,én akkor is szeretlek,ha  féltékeny vagy rám.-öleltem meg.



-Nem tudnék rád haragudni  azért.Figyelj  Harry drágám!



-Mond szivecském.



-Lehet,hogy elveszem tőled ezt a kis bombázót.



-Vegyed,de akkor összejövök a répáiddal..



-Hohohohó!Harold!Louis répái egy szinten vannak velem?Na jól van!Én inkább megyek segítek Niallnek felhozni a pizzát.-beakartam csukni az ajtót,de valaki megfogta.Gondolhatjátok,hogy ki volt az..hát persze,hogy Zayn Malik.Nem akartam vele  beszélni,ezért elindultam a lépcsőn.



-Ne!Várj!-fogott vissza.



-Nem szeretnék  veled dumálni!Hazudtál!Hazudtál az egész bandáról,hazudtál magaddal kapcsolatban,és olyan dolgot állítottál rólam,amit én nem mondtam,vagy tettem.



-Kérlek!Csak  bocsánatot szeretnék kérni.Azért amiértazt mondtam,amit mondtam,mert én még mindig érzek irántad valamit,és irigykedni kezdtem Harryre,amiért neki van értelme felkelni minden egyes nap.Igaz,hogy én bárkit megkaphatnék az egész világon,mert híres vagyok,és nem vagyok  ronda.Most nehogy azt hidd,hogy beképzelt vagyok,de ez van.A szüleim erre neveltek.Tudom,hogy nincsen mentség arra,amit mondtam.De hiszek abban,hogy újra barátok lehetünk,mert,ha úgy kelek fel minden nap,hogy tudom,hogy haragszol rám,és,hogy soha többé nem tudsz nekem megbocsátani,akkor nekem nincs miért élnem.Kérlek,könyörgök ne haragudj rám.A fiúkkal is megbeszéltem a dolgot.Légy szíves!



-Átgondolom a dolgot.Most viszont megyek segítek.-gondolatok ezrei keringtek a fejemben.



-Juj kifizetnéd?A zsebemben van a tárcám.-fordította oldalra a csípőjét a szösszenet.



-Köszünjük,szia.-fordítottam el a zárat.



-Mizu bébi?-kérdezte teli szájjal.



-Nem igaz,hogy nem bírod kivárni,hogy felérjünk.



-Már 11óra óta szenvedek!-felmentünk,szétosztottuk a pizzát,és az asztalhoz ültünk.Niall rögtön folytatni kezdte a zabálást.Olyan volt,mint egy 16éves serdülő  fiú.Vicces látványt nyújtott.

Zayn,mikor már huszadjára nézett rám,(és ez másnak is feltűnt)végre rámosolyogtam,így tudta,hogy szent a béke.

-Újra teljes a csapat!-ordította el magát Liam.Boldog voltam,hogy mostmár tényleg minden rendben van az életemben.Kiegyensúlyozott voltam,és örültem neki,hogy Harryt mondhattam a barátomnak.Amióta Londonban vagyok,azóta nem sok hétköznapi barátot szereztem az biztos.Csak az öt fiú társoságát ismertem meg.A fiúkkal csupa pezsgés volt az élet.

-Örülünk,hogy itt vagy!Igyunk Blair-re!-koccintottunk a Cola-s poharunkkal.Este társasoztunk,és megnéztük Csillag Patrick legújabb kalandjait.A fiúknál aludtam én is,mert nem volt kedvem hazavánszorogni,igaz,hogy Harry hazavitt volna,de felállni is alig tudtam az álmosságtól.Felkapott az ölébe,és bevitt a szobájába.Belebújtam a meleg takarójába,ő átölelt engem,így együtt hajtottuk le a fejünket.

44.Majmok!

Nem tudom nektek elégszer megköszönni a kommenteket,szóval tudjatok róla,hogy hálás vagyok nektek!: )

Ha még ma lesz elég komi,akkor hozok még egy bónusz részt:Dxx

<3

A film után még egyikünk sem volt álmos,ezért beszélgetni kezdtünk.



-Lehetne egy kérdésem..?



-Neked kettő is.



-Miért nem látogattál tovább?



-El nem tudod képzelni,hogy mit éreztem,amikor közölte az orvosod az állapotodat.Azt mondta,hogy ketten mehetünk be hozzád.És én arra gondoltam,hogy mivel Zaynt nagyon jó barátodnak tartod,ő jöjjön velem.Mikor beértünk a szemeimbe könny cseppek ezrei törtek ki.Nem tudtam magamat tűrtőztetni.Leültem az ágy szélére és a hasadra hajtottam a fejemet,és bömböltem,mint egy kisgyerek.Zayn nem sírt.Ő továbbra is erős maradt.Amikor már kicsit megnyugodtam azt mondta nekem,hogy egy férfinak van hely az életedben.Amin bekell,hogy valjam elgondolkoztam.Elmondta nekem,hogy ő még mindig érez irántad,és nem tudja magát visszafogni a közeledben.Azt is mondta,hogy beszélgettetek Holmes Chapel-ben a parton,és azt mondtad neki,hogy te is szereted,csak várni akarsz azzal,hogy bevalld nekem.



-Én ilyet soha se mondtam Harry!



-Igen, erre én is rájöttem magamtól,mivel Zayn teljesen kisajátított magának a kórházban.Én is minden egyes nap meglátogattalak,csak rejtőzködtem.Nem hagytam,hogy ő győzzön,csak tudtam,hogy nem tenne jót az állapotodnak,ha minden nap a fejed felett veszekednénk,és én ezért nem mutattam az arcomat.



-Jaj édesem..És tényleg szétmentetek?



-Szóval ezt mondta?Chh...Igazából csak őt raktuk ki egy darabig,amíg így viselkedik.



-De miért ti költöztetek el?



-Mert ragaszkodott a lakáshoz.Én egyébként a nagybátyáméknál voltam Manchester-ben,mivel közel van Holmes Chapel-hez.



-Nem hiszem el,hogy hazudott nekem.



-A srácokkal mi se gondoltuk volna,hogy ezt váltja ki belőle a kómád.Mindannyiunkat nagyon megviselt,de próbáltunk nem lesűllyedni a béka segge alá,ha érted,hogy mire gondolok.Szeretünk Blair,olyan mintha te lennél a hatodik 1D tag,akivel nemi kapcsolatot is folytatok.



-Ez elég gázul hangzott.-nevettem.-de most,hogy mondod...-ajkaimat az övére tapasztottam.Egyre hevesebben mozogtak.Közelebb tolta a csípőmet az övéhez,magához szorított,és a combobat simogatta.Én hajába túrtam,és másik kezemmel átkaroltam a nyakát.Egy pillanat alatt felkapott az ölébe,átkulcsoltam derekát a lábaimmal,majd megindult a szobám felé.Egy percre sem hagytuk abba a csókolózást.Ledőltünk a puha ágyra,letéptem róla a fehér pólóját,majd ő is rólam.Annyira imádtam azt a nyakláncot a nyakában.Ultra szexinek találtam,ahogy lógott le a tökéletes csupasz felsőtestére.Hamarosan arra eszméltünk,hogy egyikünkön sincsen ruha.

**

-Ó vigyázz meleg!-nyújtotta oda nekem bögrémet.

-De rendes vagy!Csináltál nekem reggelit?

-Igyekeztem.-húzta oldalra a száját.Azt hittem,hogy ott helyben megzabálom.Megkocogtattam mellettem a szivacsot,amire ő beugrott mellém.Fejét a mellkhasomra hajtotta.Hol neki,hol magamnak osztottam egy-egy falatot az általa készített gyümölcssalátából,és a müzliből.Közben a gépemen néztük az Agymenők új évadát.-Mit szeretnél ma csinálni?

-Meglátogathatnánk Liaméket,az új lakásotokban.

-Oksi.Dobok neki egy sms-t,hogy vendégünk lesz.Apropó!Daisy mikor jön haza?

-Nem tudom.Miért kérdezed?

-Hát..arra gondoltam,hogyha egyedül érzed magad,akkor beköltözhetnél hozzánk is,de én is nagyon szívesen beköltöznék ide,amíg nincsen itt veled.

-Annak nagyon örülnék!Köszönöm szépen a reggelit!

-Egészségedre!-kipattant mellőlem a tálcával együtt.Csini kis boxerét figyeltem a kerek popsiján.Tudom,hogy ez fiúkhoz méltó,de ez a kóma dolog nem tett jót nekem.Amikor visszatért,akkor én oldalamra feküdtem,felkönyökölve,és kacsintgattam.Széles vigyorra húzta a száját,majd odakúszott hozzám.

Egy órával később:

-Huh...Louis már nagyon ideges,hogy nem vagyunk ott,mert Niall éhes,és kiborítja őket.

-Akkor kénytelenek vagyunk felöltözni.-nyújtózkodtam.Megragadtam Harry karját,és bevonszoltam a fürdőszobába.Beálltunk a zuhany alá,és együtt mosakodtunk meg.Elég jó volt...Mivel Manchester-ből jött,ezért volt nála tiszta ruha.Míg én kétejekkel álltam a szekrényem előtt,addig ő magára húzta a szívdöglesztő farmerét,egy fehér,mintás pólót,és egy sötétkék dzsekit.

-Tádáá!-ölelt meg hátulról.

-Ez nem ér!Te már készen vagy!-igaz nekem márcsak fel kellett öltöznöm,de nem tudtam mibe.-Segíts!-gyorsan kiszedte a fekete farmeromat,egy szintén fekete pólót,párduc mintás szívvel a közepén,egy párducos sálat,cpiőt,és egy fekete kabátkát.

-Parancsolj!

-Szóval párduc bébi leszek?-öltöztem fel.

-Az én párduc bébim!



Bekulcsoltam a lakást,és kimentünk a kocsijához.

-Mi ez az autó?-csodálkoztam az új,csoda szép szerzeményén.

-Hihi...meguntam a régit.

-Jaj bocs már!-elindultunk,és nagyon hamar megérkeztünk.Elővette a kulcsait,és az utcában lévő,legnagyobb házba mentünk be.Kívülről hófehér volt,és előkertjét virágok díszítették még ősszel is.Felsétáltunk a kovácsolt vas szegéjű lépcsőn,így felértünk az első emeletre,ahol megpillantottam a fiúkat.Csodák csodájára Zayn is ott pihent velük.Amikor meglátott Niall,Lou,és Liam,felpattantak,és szószerint rámugrottak,és összevissza ölelgettek,puszilgattak.

-Nagyon hiányoztál!

-Ti is nekem majmok!-leültünk közéjük,és csatlakoztam a kemény Wii-s ping pong mérkőzéshez.

-Beszélnünk kell.-súgta oda Zayn.Eleresztettem a fülem mellett a mondatát,és élveztem a fiúkkal töltött perceg mindegyikét.

43.Őszinteség

Lánykák a kommentelés megtette hatását!;)

Hoztam nektek még egy új részt ma:)Remélem,hogy tetszeni fog.

U.i. komizzatok^^

<3

-Hihetetlen vagy,hogy képes vagy eljönni Holmes Chapel-be limóval.-törtem meg a csendet nevetve.

-Tudod,meg kell adni a módját,ha téged látogatlak.-ó-ó.Nem tudtam,hogy ezt most mire véljem,hiszen megbeszéltük még júniusban,hogy csak barátok vagyunk.

-Ez kedves.-bámultam kínosan a cipőmet.

-Amikor mentem meglátogatni,akkor mindig elmeséltem neked az aznapi délelőttömet,hogy mit csináltam hétvégén,szóval jókat beszélgettem veled.Komolyan mondom,hogy mindenki azt hitte,hogy már nem kelsz fel.Én bíztam abban,hogy egy nap,amikor megyek hozzád,akkor te boldogan visszamosolyogsz.És ez a mai nap annyira boldoggá tett,hogy élsz,és virulsz.Nem szerettem volna elveszteni a legjobb barátomat.-aha szóval,akkor még mindig csak barátok vagyunk.

-Köszönöm,hogy nem adtad fel.Zayn ez nekem nagyon sokat jelent.A családom,Daisyvel együtt a világ másik felén van,nem tudok semmit Harryről,nem írt vissza.És ami a legrosszabb az az,hogy amikor kiléptem a kórházból úgy éreztem,hogy nem maradt már senkim.Magányos voltam,addig amíg újra meg nem láttalak.És ezt neked köszönhetem.Ugye tudod,hogy ilyet értem még egyetlen egy ember nem tett meg,és szerintem nagyon nem hétköznapi dolog.-közelebb csúsztam hozzá,és átöleltem,mint egy igaz barátot.Melegség öntötte el a szívemet.Nem tudtam semmit a barátomról,de boldog voltam.Boldog voltam...vele.London utcáira érve lehervadt a mosoly az arcomról.Eszembe jutottak a baleset előtti emlékek.Szerencsésnek mondhatom magam,hogy élek.Mi lett volna,ha nem kelek fel?Milyen lehet a halál?Ezek a kérdések merültek fel bennem,miközben Zayn a bejárati ajtóhoz cipelte a bőröndömet.

-Csak utánnad.

-Köszi.Lepakolok,és utánna átmegyek,jó?

-Figyelj..az a helyzet,hogy itt már csak én lakok.

-Ö..Tessék?

-Az van,hogy az orvosod Dr.Hook október elején már nagyon nem fűzött reményeket,ahhoz ,hogy kinyitod a szemedet.Ezt világosan elmagyarázta,mind az ötünknek.Harry azért nem látogatott tovább,mert nem akart ott lenni,amikor kitolnak a kórteremből.Nem tudhattuk,hogy mikor következik be ez a nap,ezért ő egy időre eltűnt az országból.Liam,és Danielle szakítottak.Liam nagyon ramaty állapotban van még most is.Sokat ivott,és nem törődött a rajongókkal.Niall,Louis,és én ezért úgy döntöttünk,hogy nincsen értelme,ha továbbra is a One Direction egyik tagjának hívjuk magunkat,ha nincs is ilyen banda.Úgyhogy mindenki a saját életét éli.Eddig naponta beszéltem Louval,meg Niallel,de mostmár maximum két hetente beszélünk.A szöszi visszament Írországba.Louis egyetemre ment.Én is folytattam a tanulmányaimat,és angoltanárnak készülök.Egy szó,mint száz feloszlottuk az egész világon ismert,tinilányok által kedvelt One Direction fiúbandát,mely valaha Liam Payneből,Harry Stylesból,Niall Horanból,Louis Tomlinsonból,és Zayn Malikból állt.-amikor meghallottam az utolsó mondatot folyóként tört ki belőlem a könny zuhatag.Nem tudtam elhinni,hogy ekkora hatással voltam a fiúkra,és miattam tönkre tették az álmukat,és búcsút kellett mondaniuk annak,amit a legjobban csináltak...az éneklésnek.-Shhh...ne sírj!-ölelt át.

-Feltudod ezt fogni?!Minden az én hibám.Tönkretettétek az életeteket,és ezért én vagyok a hibás.Ha nem mentettem volna meg azt a hülye halat,akkor most nem sírnék a folyosó kellős közepén.-erre nem tudott semmit se mondani.Tudta,hogy igazam van,csak nem akart nekem mégnagyobb fájdalmat okozni.Kinyitottam a lakásomat,behúztam a bőröndömet,majd nőiesen bebasztam az ajtót.Bömböltem,mint egy kisgyerek,aki nem kaphatja meg az általa kiszemelt játékot.Könnyeimmel küzködtem,miközben cibáltam le magamról a ruhákat.Megengedtem a vizet a kádban,és beleültem.Mikor kellően lenyugodtam eszembe jutott,hogy nem hívtam fel apáékat.Igaz már biztosan tudnak a távozásomról Holmes Chapelből.Hívni kezdtem Daisy-t,mivel együtt voltak.

-Igen?

-Szia Days,itt Blair!

-Atya ég!!!!De örülök a hangodnak!Minden rendben van?Éppségben hazaérkeztél?Ettél már valamit?Rendelj kaját,hagytam otthon pénzt!

-Én is a tiednek!Igen,igen,és nem,és oké rendelek.Merre vagytok?

-Atlanta-ban vagyunk.Ugye nem gond,hogy elmentem velük?

-Jaj nem dehogy is!Örülök neki,hogy mentél.

-Ürülök neki,hogy beszéltünk,de nekem most mennem kell ,mert kezdődik az előadás!Holnap hívlak!És figyu B..tudom,hogy nem mondom minden nap,de nagyon,nagyon imádlak.

-Én is drágám!Puszilom Anyuékat,szeretlek,szia.-kinyomtam.Küldtem sms-t Erinnek,és Toddnak is,hogy minden okés.Legalábbis mind a kettőjüknek ennyit küldtem: "Élek!x".Kiszáltam,megtörölköztem,megszárítottam a hajamat,és belebújtam a majmos pizsamámba,igaz,hogy még csak négy volt.Beszéltem az igaztgatóval,és azt mondta,hogy szerinte legyek még egy kis ideig magántanuló.Jövőhéten kezdem el a tankönyvekkel töltött "boldog" óráimat...Lehuppantam a kanapéra,és benyomtam a TV-t.Pont  az Ébredj Velünk című film legvégénél tartottam,amikor hangos dörömbölésre lettem figyelmes.-Jövök már!-fordítottam el a kilincset.

-Istenem!-borult a nyakamba.Annyira szorított,hogy nem kaptam levegőt sem.De nem bántam.Arcát a hajamba fúrta,éreztem,ahogy könnyei átvándorolnak a mellkhasomra.Egyik kezemmel a hajába túrtam bele,míg a másikkal a hátát simogattam nyugtatás képpen.

-Itt vagyok!Élek!Nyugodj meg.

-Majdnem megkíséreltem az öngyilkosságot,amikor megrezzent a telefonom.A feladó Erin volt.Azt írta,hogy életben vagy.Magamra kaptam a kabátomat,és siettem,ahogy csak tudtam.-mondatára a szívem egy hatalmasat dobbant.Éreztem,hogy újra van értelme az életemnek,mivel az elmúlt három órában nem nagyon tudtam,hogy mi keresni valóm van ezen a földön.

-Máskor meg ne próbáld Harry Styles!

-Szeretlek,szeretlek,szeretlek!-csókolgatta a számat.-Hiányoztál!

-Annál is jobban.-elváltunk egymástól,majd a nappaliba mentünk,ahol lefeküdtünk a kanapére kifli alakban,és egymás haját tekergetve néztük meg a Sherlock Holmes kettőt.

42.Kényes téma...

A szemhéjjam nagyon nehezen nyitódott ki,homályosan láttam és nem tudtam,hogy mi történt velem.Egy kórházi szobában feküdtem egyedül.Jól jött volna most valaki,hogy elmagyarázza,hogy mi a francot keresek én itt.Óvatosan felültem,lelógattam a lábaimat,és megpróbáltam felállni.Azzal nem is lett volna gond,ha nem szédülök meg.Forgott velem a terem,és pillanatok alatt a földön landoltam.A radiátornak támaszkodtam,és segítettem magamnak felállni.Fájlaltam a lábamat,amire ráestem,ezért nehézkesen lépkedtem az ablakhoz.Kinézve láttam,hogy a fákról a levelek már régen lehulottak,az emberek kabátot,kesztyűt,és sálat viselnek.Megrezzentem,mikor az ajtó kinyílt.

-Szervusz!Dr. Hook vagyok,az orvosod.

-Jó napot!Megtudná nekem mondani,hogy miért vagyok itt?

-Gondoltuk,hogy nem fogsz emlékezni rá.Majdnem megfulladtál,mert belegabalyodtál egy kötélbe,és hosszú percekig lent tartózkodtál.Behoztak téged,és a tüdődben lévő vizet eltávolítottuk,azonban kómába estél.

-Hű...ez rám vall.És milyen nap van ma??

-November tizedike.A szüleid tegnap utaztak haza egy konferenciára,a nővéred is ment velük.

-Feltudná idézni nekem,hogy kik látogattak meg?

-Természetesen!Júliusban,augusztusban,és szeptemberben minden egyes nap,órákig üldögélt az ágyad mellett egy göndör hajú fiatalember.A barátait is gyakran magával hozta.Azonban októberben egyre kevesebbszer láttam őt.Viszont egy barna hajú fiú azután is minden nap jött,tegnap ő is itt volt a családoddal.

-Letudná nekem írni,hogy hogyan nézett ki?

-Ahogy az előbb említettem barna hajú,barna szemekkel,viszonylag magas...körülbelül 177cm lehet,jól öltözött,és a pulcsijain egy nagy M betűt hord.

-Köszönöm szépen a segítséget.

-Segítek,amiben tudok.Most viszont elvégzünk egy utolsó tesztet,és ha minden rendben van távozhatsz.-elvégezte a szükséges teendőket,majd magamra hagyott.A telefonom az ágy mellett lévő szekrénykén hevert.Kezembe vettem,és feloldottam a billentyűzárat.Tíz darab sms-em érkezett Erintől,Daisytől,Louistól,Liamtől,Zayntől,Apától,Anyától,Toddtól,Harrytől,és Davidtől.Hogy mi?Davidtől?Ő meg honnan tudta,hogy mi a bajom.Megölöm azt,aki szólt neki.A gombok látványától,és a sok információtól szédültem,hiszen még hozzá kellett szoknom az éber állapotomhoz.A doktor hamar megérkezett.-Az eredményeid teljesen rendben vannak,Egészséges vagy,mint a makk.Összecsomagolhatsz,és mehetsz világgá.Vigyázz magadra,és lehetőleg kerüld el a köteleket.Szia!

-Viszlát,és köszönöm!-kiabáltam utánna.Elpakoltam az asztalon lévő ajándékokat,beágyaztam,majd telefonom segítségével egy jegyet foglaltam le Holmes Chapel-ből,egyenesen Londonba induló, 13órás vonatra.Volt még másfél órám.Kiválasztottam a bent lévő ruháim közül egy szerelést,amiben nem fagyok meg teljesen.Kicibzároztam a bőröndöt,és azt hittem,hogy menten elájulok.Annyira biztos voltam benne,hogy Zayn csomagolt be nekem,mert televolt Malikos cuccokkal.Persze nőiben.Kivettem egy fekete nadrágot,piros csukát,fekete felsőt,egy piros,fehér,fekete pulcsit,és egy kötött sapit.Belebújtam a szerelésbe,úgy néztem ki,mint ő.Ahhoz képest nem volt nagyon karikás a szemem,hogy július óta kómában feküdtem.Kitusoztam a szememet,és piros rúzzsal kentem ki ajkaimat.

Megfogtam a bőröndömet,és a táskámat,szétnéztem a szobában,majd elhagytam az épületet.Kint hűvös szél fújdogált.Éppen egy taxit akartam fogni magamnak,amikor megláttam egy ugyanolyan öltözetű pasit,mint én.Az út másik oldalán állt,és várta,hogy elhaladjanak az autók,és áttudjon jönni az én oldalamra.Úgy tűnt,hogy ő nem vett észre,de én széles mosolyra húztam a számat.Elindultam felé,és ő a bőröndöm kerekeinek a hangjára figyelt fel.

-Ez hihetetlen!-szaladt felém.-Hát túlélted!-vont magához szorosan.-Annyira,de annyira hiányoztál!Éppen most akartam beugrani hozzád.Addig látogattalak volna,amíg fel nem ébretsz!De úgy tűnik sikerrel járt a látogató terápiám!-ölelt meg ismét.Jó szorosan.

-Kinyomod belőlem a szuszt!

-Jaj!Ne haragudj!Merre indultál?

-Az állomásra.Vissza kéne mennem Londonba.

-Ó..pont most ment el a kocsim,amivel jöttem,de várj egy percet,szólok neki,hogy jöjjön vissza.Biztosan mérges lesz rám,de a borravaló mindig elhallgattatja.-nem hittem el,hogy ez Zayn Malik.Annyit beszélt,mint Georgie nénikém karácsonykor.Tudni ilik,hogy a pezsgő mindig megteszi a hatását nálla.-Két perc és itt lesz!Olyan boldog vagyok,hogy jól vagy.

-Hát még én?!És mi újság van veletek?Mármint a One Directionnal?

-Ne is kérdezd...beszéljünk inkább másról,ha lehet.

-Okés.Harry?

-Mondom,másról,ha lehet!

-Bocs,csak kíváncsi vagyok,hiszen öt hónap maradt ki teljesen az életemből.-szerencsére még azelőtt megérkezett a kocsi,mielőtt Zayn válaszolt volna.Reméltem,hogy nincsen nagy baj a fiúkkal.

41.Ne!

Zayn szemszöge:




-Hol van Blair?-nézett körbe a barátja.Igazából tényleg nem tudtuk,hogy merre van.Láttuk,kijönni de azóta nem.



-Megyek megnézem bent.-szaladt be Judy.Mark is utánna ment.Harry idegesen járkált a parton,míg pár másodrpercen belül meg nem érkezett a páros.



-Sehol sem találtuk...



-Hol a francban van?



-Jesszusom!



-Mi jutott eszedbe Liam?



-A vízben van!-ordította miközben futott.Harry,és a többiek arcára ijedtség ült,köztük az enyémre is.Mind a tizenketten követtük Liamet,kivéve Emmát...Mivel én nem tartoztam a jó úszók közé,ezért  a sekélyebb részről figyeltem az eseményeket.Mindenki őrült módjára kutatta B-t.Ilyenkor bánom,hogy nem tudok úszni.Mi lett volna,ha csak én vagyok vele?Nekem kellett volna megmentenem?Ó nem...nem tudtam volna...Blair Cable-t az életem árán is megmenteném.Egy ideje nem érzek már iránta többet.Csak barátilag szeretem,de ami köztünk volt..az a szenvedély határtalan volt.Emlékezésemet szerencsére Louis szakította félbe.


-Megvan!-kiáltotta.



-Mi baja?


-Lélegzik?


-Él még?-tettük fel egymás után a kérdéseket,míg Lou az ölében hozta ki a partra.Lefektette a homokra.Csakhogy gondolatban válaszoljak a kérdésekre: Nem tudjuk mi baja...az az tudjuk.Hogy lélegzik-e?Nem!Hogy él-e...nagyon úgy tűnik,hogy nem...



Danny szemszöge:






Mikor meghallottam a varázsszót azt,hogy "Megvan",csak egy dologra tudtam gondolni.Arra,hogy annyi idejig tököltünk a parton,hogy biztosan nem élte túl.Egy idióta kötél csavarodott a lábára,és lent maradt az alján.Mikor Louis lerakta,akkor a barátom lihegve,piros szemekkel térdelt le mellé.Gondoltam,hogy nem a sós víz miatt könnyezik.Kiszedte az arcába lógó hajszálakat,és mellkhasát kezdte el nyomkodni.A tüdejébe jutó víz lassan fojt ki a száján,de még mindig nem adott elétjeleket.A Tamara,és Judy beszaladtak mentőt hívni,Emma a házban nyugodtan üldögélt...(rohadék)..Harryt soha,de soha sem láttam még ehhez hasonló állapotban.Lélegeztette a száján keresztül,és nem adta fel.A könnyei zápor szerűen törtek ki a szeméből,ajkai remegtek,és kiáltozott.A barna hajú srác,azt hiszem Zayn fel, s alá járkált a lány teste mellett,Niall,Louis,Liam,és a többi fiú szintén könnyes szemmel figyelték a tomboló Harryt,és a haldokló barátnőjét.Féltem.



A mentők nagyon hamar kijöttek.A hordágyra helyezték,majd betolták az autó hátsó részébe.Hazza is velük tartott.Mi úgy gondoltuk,hogy felöltözünk,pakolunk nekik ruhát,és csak azután megyünk utánnuk a kórházba.Mindenki hófehér arccal,néma csendben készült el.Egy valaki élvezte az életet.Mégpedig Ostilly.Ez a dolog nem csak nekem tűnt fel,hanem Liamnek is.Egymásra pillantottunk,és elindultunk a hangosan énekelgető csaj felé.



-Látom élvezed a műsort..-fonta össze a karjait.



-Nem értem miről beszélsz...



-Éppen csak arról dumál neked,hogy takarodj a házamból!-mutattam a kijárat felé.



-Parancsolsz?



-Jól hallottad.-érkezett meg Nick is.



-Ti most tényleg azt hiszitek,hogy elküldhettek innen?



-Pontosan azt..



-Jól mutatna egy bedagadt szemű,szőke modell a címlapokon.-ábrándozott Niall.



-Megütnél egy lányt?-kerekedett ki a szeme.



-Ő nem.De én igen.-állt mellé Tamara.Emma felszaladt a lépcsőn,és egy pillanat alatt a bőröndjeivel távozott.Ez volt az első alkalom,hogy a 1D-s fiúk,és én is egyet értettünk.Egész jó érzés.Billy,és a Judy kocsijával mentünk be  a városba.Nem volt nagy dugó,így hamar odaértünk.Megkérdeztük a nővértől,hogy merre találjuk Blair Cable-t.Ő segítőkészen elmondta.Sietősen lépkedtünk a fehér folyosón.Minden oldalon szomorú,magányos emberek üldögéltek várva a csodára.Megpillantottuk Harry-t, aki a falnak támaszkodva,törökűlésben ült a földön.Arcát tenyerébe fektette.




Harry szemszöge:






Hallottam a többiek hangját,de nem akartam,hogy így lássanak,ezért nem mutattam meg az arcomat.Lou is lecsúszott hozzám,és magához vont.Szükségem volt egy barátra,aki átsegít a rossz napokon.



-Minden rendben lesz haver.-szemeim ismét sírásra álltak.



-Mi itt vagyunk neked.-ölelt meg Niall is.



-Olyanok vagyunk,mint egy nagy család.Nem hagyjuk,hogy bajotok legyen.-felálltunk és egy One Direction-ös,csoportos ölelést csináltunk a srácokkal.Kezeim remegtek az idegességtől.Nem akartam elveszíteni.Ő az életem értelme.A létezésem értelmetlenné válik nélküle.Lehet,hogy több millió lány érez irántam ugyanígy,de nekem csak Ő kell.



-Harry,bízd az orvosokra,és ismét jól lesz.Csak arra szabad gondolnod,hogy újra egészséges.-veregetett hátba Danny.Megtöröltem az arcomat,és láttam,hogy nyílik a korterem ajtaja.



-Mr. Styles,ha nem tévedek.-nyújtotta a kezét.



-Jó napot!Hogy van a barátnőm?

-Edward Hook vagyok az orvosa.Már nem maradt víz a tüdejében,és a pulzusa is rendben van,azonban sajnálattal közlöm,hogy kómába esett a kedvese.Nem tudjuk biztosan,hogy mikor fog újra felébredni.Az is óriási csoda,hogy túl élt ennyi időt a tenger alatt.Szerencséjük volt,hogy viszonylag hamar megtalálták.Most két ember bemehet.-állt el az utunkból.Szétnéztem a többiek között,és úgy döntöttem,hogy Zaynnek kell velem jönnie.Hiszen tudjuk,hogy mit jelent neki,és nekem is Blair.Beléptünk a világos,egy ágyas szobába.Leültünk az ágya szélére,és megszorítottam a kezét.Fejemet a hasára hajtottam,becsuktam a szememet,és remélni tudtam,hogy ez csak egy rossz rémálom...

40.Kötél

-Mekkora egy ribanc!-esett le az állam,amikor Emma melltartót lengetve futott be a vízbe.


-Ugyanmár B!Csak élvezi a nyarat..-nyugtatott Harry.


-Persze...ismét őt véded.


-Gyere Blair te is!-kiáltott nekem Tam.


-Kösz,de most kihagyom.Mit is vártam Harry.-futottam be a házba.Nem akartam elhinni,hogy megint a csaj pártján áll.És nem veszi észre,hogy teljesen rámozdult,rányomult.Gyűlölöm!Nem elég,hogy szép szőke haja van,de még csinos is!Természetesen az összes fiú alaposan megbámulta...de most nem is ez a lényeg.Hanem az,hogy valami tervvel kell előállnom,különben elveszi tőlem a pasimat.A földön ülve törtem a fejemet,de egy kézigránáton,és egy pisztolyon kívül másra sem tudtam gondolni.Persze nem nekem kellenének...én csak használnám őket.Remélem velünk alszik a ribanca,mert nincsen több szoba.


-Hé csasjzi!-ült le mellém Danny.


-Csövi.


-Látom nem bírod Emmát.


-Óhohohó az nem kifejezés.


-Miért nem? Nagyon jó fej,és rendes mindenkivel.


-Ezt inkább hagyjuk.Ha nem gond,akkor most egy kicsit egyedül szeretnék lenni.


-Oké,persze.Megyek.-Jó gyerek ez a Danny.Értem,hogy miért voltak jóban Harryvel.Kicsit olyan,mint Liam.Apáskodó.Ha látja,hogy valakinek van valami gondja,akkor megpróbál cselekedni.
Nem tudom,hogy honnan jutott eszembe Demi Lovato Skyscraper című száma,de énekelni kezdtem.            ~"Skies are crying,i am watching,catching tear drops in my hand..."-legalább hatszor elismételtem,mert nem jutott eszembe a szöveg folytatása.Tudom.Gáz.Az agyam pillanatok alatt Emmáról,Erinre kapcsolt.Hiányzik az én másik felem.A vicces kis gödröcskéi,amikor nevet.Olyan,mintha ő is a nővérem lenne.Miután befejeztem a csodaszép éneklést,tárcsázni kezdtem a barátnőmet.Amíg felvette,addig kiálltam a teraszra,és a tengert figyeltem.


-Szia Blair.


-Erin!Nézd..én csak annyit szeretnék mondani,hogy sajnálom,hogy csak úgy ott hagytalak,csak szarul esett ,hogy megsértettél engem is.És nagyon hiányzol!Te vagy a legjobb barátnőm,és nem szeretnélek elveszteni.


-Ó..értem.


-Csak ennyi?


-Hát csak megleptél.Mert nekem kéne bocsánatot kérnem tőled.Két dolog miatt is...Az egyik,hogy megsértettelek.A másik,hogy jaj de ciki...ahj...lefeküdtem Daviddel.


-....


-Annyira,de annyira sajnálom!


-Ne tedd!..Az az igazság,hogy én meg Zaynnel...de ne aggódj már tisztáztuk a dolgot,és én Harryt szeretem.Ugye most utálsz..?-könnyek sorakoztak a szempilláim tövében.Örökre megfog rám haragudni.


-Húú...tisztelem benned,hogy őszíntén elmondtad.De ezt még meg kell emésztenem.Szia


-Várj!Kérlek ne rakd le!Megértelek,de nekem most szükségem van egy barátra.Lehet,hogy el fogom veszteni Harryt.


-..Miért?


-Van egy csaj Emma Ostilly..-elmeséltem neki az egész sztorit,és végig hallgatta.


-Figyelj,ha szeret Hazza,akkor nem hagyna ott egy szőke,modell miatt.Ne törd ezen a buta,kicsi fejedet.


Köszönöm Eri!Megkéne látogatnod Londonban,ha visszaértünk.Még előttünk van egy teljes hónap a nyárból.


-Az nagyon jó lenne.Juj!Most mennem kell,mert az öcsémet ott felejtettem az egyik haverjánál.Szeretlek,és nem haragszom,hiszen már nincsen köztünk semmi Zaynnel.Puszillak!-nem várta meg a válaszomat,mert lerakta.Egy hatalmas méretű szikla esett le a szívemről.Mostmár minden titkomat tudja,és remélhetőleg én is az övét.Még mindig nem akartam kimenni,de kezdett nagyon meleg lenni bent,ezért le akartam hűteni magamat.Sietősen lépkedtem a forró homokban,nem néztem senkire se,csak céltudatosan a tenger felé néztem.A víz nagyon kellemes volt.Nem volt se hideg,se meleg.Imádtam a víz alatt úszni.Szerettem,ahogy a hajam mozog alatta.Sokáig tartottam vissza a lélegzetemet,mert megláttam egy halat,amely belegabajodott egy kötélbe.Segíteni akarta rajta,ezért ügyködni kezdtem, a szabadsága érdekében.Sikeresen kimentettem,azonban mikor a felszínre akartam menni a lábam beleakadt a zsinórba.


-Hol van Blair?

39.Anti Akció!

-Kelj már fel hallod!-rugdosott valaki.Óvatosan kinyitottam a szememet,és egy sosem látott személy arca takarta el a kilátást.


-Te meg ki vagy?-kérdeztem kómás hangon.


-Egy régi,jó barát.


-Hát ennek én nagyon örülök,de miért kellett felkeltened,és miért másztál bele az arcomba?


-Csak beszédem lenne veled.


-Később megbeszéljük.És most hagyj aludni!!!!Kérlek..


-Majd alszol a sírban.Állj fel!-parancsolt rám.A felemelkedő hangjára,és a kőkemény határozottságára felpattantam.


-Mit akarsz?


-Ó,hogy én mit akarok?


-Bocsi,de nem értelek.


-Harry Styles-ot.


-Hogy kit???-kerekedtek ki a szemeim.


-Látom baj van  a hallásoddal..Csak figyelmeztetni akarlak,hogy visszaszerzem az exemet.Úgy gondoltam,hogy így igazságos,hogy szólok előre.Na pá..-meglegyintette tökéletes,szőke frizuráját,és kiviharzott a szobából.


-Mi a..


-Ez meg ki a tököm volt?-jött be Niall, a fejét vakargatva.


-Ha én azt tudnám...


-Mit akart tőled?


-A barátomat...-csúsztam le az ágy mentén.


-Ez komoly?-ült le mellém.


-Halványlila gőzöm sincs.


-Hát,ha igaz,akkor kicsináljuk.-ölelt át.


-Mégis mit képzel magáról?Ki a franc ez a liba?-kérdésemre hamar kaptam a választ.


-Blair!Itt van egy régi jó barátom,Emma Ostilly!-csatlakozott hozzánk Harry.


-Jaj de örülök neki!-eröltettem egy mosolyt.


-Mi a baj?


-Semmi,csak rosszat álmodtam.-csókoltam meg.


-Akkor jó,ha csak ennyi.Csináltam neked reggelit,de előtte öltözz át fürdőruciba,mert még itt maradunk egy napot.És ne aggódj!Szóltam anyának,és azt mondta,hogy szerencse,mert közbe jött valami,ezért átrakjátok a mai programot egy másik napra.


-Remek.-Harry elővette a gatyáját,és bement vele a fürdőbe.Niall elröhögte magát,amit nem nagyon értettem.-Miről maradtam le?


-Hehehe!Szívás kicsilány.-hahotázott tovább chipssel a szájában.


-Te annyira rendes vagy.-kuncogtam,majd összeborzoltam a beállított friszkóját.


-Fúúúú....vigyázz magadra,mert átállok a sötét oldalra.


-Haha!Nagyon vicces.-kimentem reggelizni.


-Jóó reggelt Miss Cable.-csüccsentem le Zayn mellé.


-Neked is.A többiek hol vannak?


-A parton istenítik az új csajt...Nem tudom..,de nekem annyira ellenszenves,hogy ma inkább a szobámban maradok.


-Csodás!Nem elég,hogy Hazza is odavan érte,de még a többiek is.


-Szóval te sem bírod a búráját!


-Mondhatjuk úgy is.-elmeséltem Zaynnek is azt,ami reggel történt velem.


-Akkor ma "AntiEmma" napot tartunk!Vedd fel a legdögösebb bikinidet,és tíz perc múlva itt találkozunk.-birom Malikban,hogy ennyire segítőkész.Kivettem a csomagunkból,egy fehér,csipkés,szintén vállpánt nélküli fürdőruhát.Belebújtam,kifésültem a hajamat,féloldalra simítottam,és az arcomra dobtam egy kevés vízálló sminket.Fehér Ray Ban szemcsimet a hajamba tűztem,és visszamentem a konyhába.Zaynen kívül,még Niall is teljes hadfelszerelésben ült a bárszéken.


-Így megfelelek a ribizlinek?-forogtam egyet.


-Nekem is!-nyelte le az utolsó falatot a szösszenet.


-A végbelembe és tovább!-mutatott a part felé Zayn,és lemászott a székről.Amikor kiértünk láttuk,hogy mindenki a vízben fürdik.Emma természetesen Harry körül repkedett,ami mondanom sem kell,hogy mennyire irritált.


-Biztosan te vagy Emma!-vette kezdetét a "kis akciónk".


-Parancsolsz?-nézett rám letekintően.


-Blair Cable,Harry barátnője.-nyújtottam a kezemet.


-Aha.Oké.-lépett arrébb.


-Szimpatikus lány.-öleltem át Hazza-t.


-Ha megismered tényleg az.


-Nem akarom megismerni.-csúszott ki.


-De miért nem?


-Hagyjuk...Honnan ismered?


-Negyedikben jártunk...-kezdett bele.


-Hova?Iskolába?-kacagott magán Niall.


-Ez jó volt haver!Na de mondom tovább...képzelheted micsoda szerelem volt közöttünk tíz évesen..,szakítottunk,de ő továbbra is a barátom akart lenni.Aztán az X-faktor ideje alatt megszűnt a kapcsolatunk,és ma megint találkoztunk.


-Annyira jó!


-Öhh..micsoda...?


-Ja..a sztori.-pusziltam meg.


                                                                               *


-Fúúú!De felbasz az a csaj.-meredtem rá,és a barátomra,miközben önfeledten labdázgattak.


-Szép szőke haja van....


-Niall!Ez nem segít!


-Ja,bocsi.De ronda szőkeség...-A későbbi órákban én,Zayn,és Niall továbbra is folytattuk az utálkozást.Sokszor feltűnt nekünk,hogy Emma gyakran néz rám,és olyankor vagy kacsint egyet,vagy huzigálja a szemöldökét.


-Én ezt nem bírom tovább!-pattant fel Malik,és a tenger felé indult.


-Hová mész?


-Beszélek Harryvel,hogy rugja már meg helyettem is azt a tyúkot.-a válaszunkat már meg se várta.


-Jaj Zayn!Mit csinálsz?-fogtam a fejemet,és éreztem,hogy elsüllyedek.-Szólj,ha nézhetek!


-Nézhetsz!

-Cicám!Jöttem hozzád.-feküdt le mellém,és átölelt.A testén lévő vízcseppek lehűtötték az enyémet.Sikerült egy kicsit megnyugodnom,hogy Ő csak is az enyém!Addig,amíg meg nem láttam,hogy mire készül Emma Ostilly...