49.You are my one...and only

Drágáim az utolsó rész vészesen közel van!

Ezért,azt szeretném kérni,ha elolvastátok ezt a részt,komiba írjátok le,hogy majd az új történetemet olvasnátok-e,vagy sem.:)Nagyon megköszönném:')

Jó olvasást!xx

-Te...!-mutattam rá a ringyóra,amikor beléptünk a szobába.Az ijedtségtől földre ejtette a lapjait.Legszívesebben ott helyben téptem volna ki a haját.De elsőnek tudni szerettem volna,hogy Harryvel minden rendben van-e.




-Ó...milyen kedves,hogy meglátogattatok.-mosolygott.




-Töröld le a képedről azt a fránya vigyort.Tudjuk,hogy mit tettél.




-Miért?Mit tettem?Valaki elmondaná,hogy miről beszél ?-nézett körbe értetlenül.




-Bedrogoztál engem,és Harry-t,majd egy szemetesben ébredtem Harry nélkül.Blair kapott egy sms-t tőled,hogy jobban teszi,ha hagyja a barátját,és elhagyja az országot.Na ez a helyzet kis anyám!-lépett hozzá közel Louis.




-Ti teljesen félreértitek a helyzetet.Öhm..ez nem én voltam.-magyarázta,miközben vészesen közeledett a kijárathoz.-Úgyhogy,ha megbocsáltjátok,akkor én most mennék a dolgomra.Jó volt titeket látni...




-Zayn!Ne hagyd elmenni!-szólt rá Liam.Egy mozdulattal becsapta előtte az ajtót,így barátságos körünkben maradt.




-Azt hiszitek,hogy hagyom,hogy ezt tegyétek velem?-röhögött.Nem értettünk semmit se,addig amíg meg nem láttuk a biztonságiakat a folyosó végén.Niall,és Louis megragadta Emma karját,és a vészkijárat felé indultunk el gyors léptekkel.Húsz emeletet futottunk le.Amikor kicsaptuk az ajtót,akkor láttuk,hogy az egyenruhások kételyek között állnak a lift előtt.Ránk vártak.Amikor megpillantottak minket,azonnal a nyomunkba eredtek.Kifutottunk a kocsihoz,de Liam bénázott egy sort a kocsikulccsal.Louis keze után nyúlt az egyik,mire én jól tökön rugtam.Eküszöm,hogy nagyon jól esett!Beráncigáltuk Ostilly-t is a kocsiba,és elhajtottunk a helyszínről.




-Blair,te ilyet is tudsz?-ámult Niall.




-Sok minden van,amit még nem tudtok rólam.-kuncogtam.




-Ugye tudjátok,hogy ez emberrablásnak minősül?-pánikolt Emma.




-Én a helyedben kussolnék te ku..kukorica.-kötötte össze a kezét egy sállal Louis.-Hol van a barátunk?




-Ha az életem múlna rajta,akkor sem mondanám el.




-Biztos vagy ebben?-kezdett keresgélni a széke alatt Zayn.-Háá megvan!-egy pisztolyt húzott elő.Mind az öten ijedten meredtünk rá.-Mivan?Apa csak úgy engedett el Londonba,ha megszerzem a fegyvertartási engedélyt.-kacsintott.-És most elmondod édesem,hogy hol van?-tartotta felé.Tudtuk,hogy úgyse húzná meg a ravaszt,mivel ő még egy pókot se tudna bántani.




-A lákásomban van.-megmondta a címet,és irányt váltottunk.Tíz perc múlva megérkeztünk.Kiszálltunk a kocsiból,és felmentünk a harmadikra.Kinyitotta az ajtót,és mi azonnal észre vettük Harryt.Szemembe könnyek szöktek a látványától.A lábai,és a kezei a székhez voltak kötözve,a szemét,és száját kendő fedte.
Hallotta,hogy bejött valaki az ajtón,így mocorogni kezdett.Odasiettem hozzá,kioldoztam a kezeit,és a lábait.Szájáról lehúztam a kendőt,tenyeremmel átfogtam az arcát,és számat az övéire tapasztottam még mielőtt megtudott volna szólalni.




-Blair!-elhúzta a szeme elől a kendőt,felpattant,és szorosan magához húzott.Az arcunkon könnycseppek gördültek végig.-Annyira,de annyira szeretlek.-nyomott egy puszit a fejem tetejére.-Tudhattam volna,hogy te állsz emögött!-mutatott az elrablójára.Kezét felemelte,mire Emma védelmezően eltakarta arcát.Sírni kezdett.




-Kérlek,ne haragudj!Nem tudom,hogy mi vett rá erre!Könyörgöm Harry....-zokogott.




-Késő...már hívtam a zsarukat.-lépett be a szobába Lou.




-Ne tegyétek ezt velem!Azért tettem,mert szerelmes vagyok beléd Harry.És nem tudtam beletörődni,hogy te már másé vagy.




-Ezért inkább tönkre tennéd,két,boldog ember életét?Nem is tudom,hogy hogy járhattam én veled régen.És,ha ez nem is lenne elég...bedrogoztál engem,és Loui-t!!!Ember!Normális vagy?Sajnálom,hogy eddig sűllyedtél..-a rendőrök rontottak be az ajtón.Megbilincsezték,és elvitték a lányt.Még mindig nem tudtam feldolgozni az elmúlt két nap történéseit.




-Úgy hiányoztál!-ugrottak barátja nyakába a fiúk.-Ha tudnád,hogy mekkora buzgó mócsingok voltunk azért,hogy megtaláljunk téged!



-Ti is nekem,és annyira hálás vagyok nektek érte!Alig vártam,hogy vége legyen ennek a szörnyű rémálomnak.-elém lépett,és olyan szenvedéllyel csókolt meg,mint még soha.




-Khmm...khmm..velünk jösztök,vagy sem?-szakított félbe minket...na vajon ki..?Persze,hogy Louis.




-Sem!-nem sokkal a fiúk után,mi is elindultunk.Kézen fogva lépkedtünk az utcákon.




-Emlékszel még az első randinkra?-kérdezte Harry.




-Nem lehet,nem elfelejteni.




-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk egy második randira.Igaz,hogy már régóta együtt vagyunk,de ha belegondolsz csak egy igazi randink volt.Szóval Blair Cable,randevúznál velem?

-Csak,mert ilyen szépen kérted.-apró puszit leheltem szájára.Legszívesebben tomboltam volna örömömben.Minden újra a régi lett!