47.Hajléktalan

Halihó drágáim!

Köszönöm a komikat..ismét:D

Remélem,hogy ez a rész is tetszeni fog,és most 10 komi után szeretmém hozni a folytatást.:)

Jó olvasást,és legyetek rosszak!*-*

Éppen a vizet terveztem megengedni a mosogatáshoz,amikor megcsörrent a telefonom.A hat szempár pillanatok alatt az arcom előtt termett.



-Igen?-szóltam bele rekettes hangon.




-Huh..Blair!Csakhogy elértelek.-lihegett bele.




-Louis!Hol a manóban vagytok?




-Csak hol a manóban vagy Louis...




-Öhm..tessék?Ezt meg hogy érted?




-Eltűnt Harry!Én meg egy kukában ébredtem!!!




-Merre vagy?Azonnal érted megyünk?-kapta ki a telefont a kezemből Niall.-Aha.Oké.Öt perc és ott vagyunk!El ne mozdulj!




-Mi lehet vajon Harryvel?-ült ki az aggodalom az arcomra.




-Ne aggódj!Megtaláljuk.




-Mégis hol gondoltad?Londonban?Hát igen..végülis London elég kicsi város...




-Ja..New York-hoz képest..Na indulás!-gyorsan bepattantünk a kocsiba,és elindultunk Tomlinsonért.Annyira izgultam Harryért,hogy az arcom fehérebb árnyalatra váltott,a körmömet rágtam,és a lábammal doboltam.Zayn is észrevette rajtam.Igazából még egy kicsit mindig haragudtam rá, a történtek miatt,de basszus...ha belegondolunk egy darabig csak ő volt nekem.Hamar elűztem a gondolatokat a fejemből,és csak a szakadt ruhájú Loui-ra koncentráltam.Egy nyílvános telefonfülkéhez támaszkodott.Arcát,és testét mocsok borította.Az inge teljesen tönkre ment.A nadrágján galacsinok,és rágó darabkák díszelegtek.Haja kócos volt,és ápolatlan.Ha nem tudtuk volna,hogy egy durva éjszakán van túl,akkor simán elmentünk volna mellette.




-Fúúj haver!Te ide be nem szálsz!Úgy bűzölögsz,mint egy hajléktalan.-kiszáltam a kocsiból,és Louis-ra terítettem a kabátomat.




-Innen közel van a lakásom.Max két háztömbnyi.Majd,ha lesikáltuk róla a mocskot átmegyünk hozzátok.




-B várj!-kiáltott utánnunk Liam.-Vedd fel a kabátomat,nekem úgy se kell.




-Köszönöm Liam.-se Lou-nak,se nekem nem jutott az eszünkbe,hogy cseréljünk...Nekem az izgalomtól nem volt tiszta az agyam,ő pedig elvolt foglalva a saját gondjával...reszketett.Átöleltem egyik karommal,hogy ne fagyjon meg teljesen.




-Jááááj!!!Ez Louis Tomlinson!Jáááj!Nem hiszem el!!Jááj!Jáááj!-visított egy körülbelül hét éves kislány.-Jááááj Lou!!!!Ma veled álmodtam!Jááj!Készíthetnék veled egy képet?JÁÁÁJ!




-Ne haragudj,de most nem vagyok olyan állapotban.Aláírom a pólódat,ha gondolod,de kérlek ne fényképezkedjünk.




-JÁÁJ!Azt mondta nekem,hogy kérlek!JÁÁÁJ de cuki!-húzogatta az anyukája kabátját.




-Miranda!Ne zaklasd ezt a szegény fiút!Biztosan összetévesztetted valakivel,nem hinném,hogy ő egy együttes tagja.Gyere menjünk,mert elkésünk!!




-De Anya!!Ő Louis Tomlinson!A leendő férjem!




-Isten ments!




-Gyorsan aláírnád nekem a füzetemet?JÁJ!Tényleg alárítad!Imádlak!Imádlak!Jáááj!




-Én is téged,de most mennünk kell.-simogatta meg a buksiját.




-JÁÁJ!Remélem,hogy az én gyerekem nem ilyen lesz.-súgtam oda Louisnak,miközben ő integetett a lánynak.Az anyja úgy nézett ki,mint aki mindárt ránk hívja a zsarukat.




-De gonosz vagy!Siessünk egy kicsit,mert lefagy a tököm...-hamar megérkeztünk a házunkhoz.Előbányásztam a táskámból a kulcsot,és bementünk.A lakás úgy volt,ahogy Harryvel ott hagytuk.Hmm..az én Harrymmel.Vajon merre lehet?Remélem,hogy nincsen semmi baja.Mondjuk amíg Louis zuhanyzik,addig a többi srác keresi.




-Parancsolj,itt egy törcsi.A ruháidat pedig rakd csak le a székre,majd berakom mosni.




-Köszönöm Blair.Megölelhetlek?




-Inkább akkor,ha tiszta lettél.Kérsz egy kávét?-kiabáltam már a konyhából.




-Igen,egy jó édeset!-becsukta az ajtót.Neki álltam a kávé elkészítéséhez.Annyira profi kávéfőzőnk volt,hogy vanilliásat,csokisat,és még megannyi ízben tudott főzni.Lou-nak egy karamellásat készítettem,míg magamnak egy sima,feketét.Kiraktam a pultra,és kibontottam egy zacskó kekszet is.Nagyon hamar végzett a fürdőben.Mivel nem volt más ruhája,ráaggadtam a nagy méretű fürdőköpenyemet.




-Hogy nekem milyen jól áll a rózsaszín!-forgott egyet,amin kénytelen voltam nevetni,mert valahogyan belebotlott a fotelba,és előre esett.-Áúcs..ez nem vicces..Inkább sírnál,mint nevetnél...Most megsértettél...Mondjuk tudnál kárpótolni egy répás ízesítésű,férfiaknak szánt ajakápolóval.Hmm...fincsi.-csillogott a szeme.




--Olyan butus vagy.-amikor ezt kimondtam ismét megrezzent a telefonom.Most egy üzenetet kaptam.A feladó Harry volt!A neve láttán egy nagyot dobbant a szívem.Azonban,mikor megnyitottam majd meg hasadt...